Láttam magamban a félelmet szült dühöt, az elkorcsosult vadállatot, mely féktelenül pusztít el maga körül mindent, mi kárhozottá tette: egy veszett, fulladozó lélek tombolása oltalomért kiált. Kétségbe ejtően távoli a segítő kéz, ha önnön marcangolás üldöz ... a hiábavaló nem más, mint sötétbe taszító elvakultság:
szálkát hintettek, nem port a szemembe.