Vasalás
2010. december 22. írta: ..::eGo::..

Vasalás

Bizonyos illatok elfeledettnek hitt, gyerekkori emlékeket elevenítenek fel bennem – oly tisztán, élesen, mintha kézen ragadva, időt átutazva újra elvinnének akkorra és oda: a vasalás gőze … ködben avasodnak gondtalan éveim, melyekből olykor látni enged a burjánzó penésztenger.

Valahányszor megcsap a frissen vasalt ruha illata, anyám jelenik meg előttem; vasalódeszkát nyekergetve. Bőszen permetezi spriccelős flakonból a vizet minden darabra, amiket közben egymásra tornyosít, majd félre rak, hogy nekilásson a vallatásnak. Esküdni mernék, hogy egyenként passzírozta ki forró vastalppal a rongyokat: kisimultak, puhábbak lettek, megtört durvaságuk, s lelkük sisteregve szállt fel a magasba … körénk.

Nem hittem ... sosem gondoltam akkor még, hogy ez a fémes szörnyeteg annyira izzik, ezzel simítva maga alá mindenkit – így elég volt anyám intő mondata („Hozzá ne érj a vasalóhoz, mert forró, megéget!”) ahhoz, hogy belőlem is kisüssön egy darabka lelket: az érintés teljességével nyomtam hozzá tenyeremet, s egy életre elszállt a rongyok lelke közé minden: család, boldogság, szeretet, csupa nagy szavak … huss el! … mind ott rohadnak a vasalás gőzében, örökre.

A bejegyzés trackback címe:

https://muszajdzseki.blog.hu/api/trackback/id/tr572532233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.