Buzeráltan
2011. január 15. írta: ..::eGo::..

Buzeráltan

Napok óta buzerál egy bizgentyű a fejemben. Széttágít, szétrobbant, esküszöm felgyulladok a legkisebb idegi szikrától, amit a külső ingerek okoznak.

A hangok, az anyám, a nővérem, a gyerekei hangja, te jó ég, mennyire tudom utálni a hangjukat. Csak fognák be, csak kussolnának egy percre, fagyna beléjük a szó vagy süketülnék meg a dobhártyámat beszakító hullámoktól.

A fények, azok a vakító, zsibogó fények. Hangyák háborúja támad, ha becsukom a szemem. A szememmel hallom a semmit, az űrt, amint tágul; látva hallom, ahogy az agyam tágul. Talán ha kirágnák a hangyák a szemem, nem szenvednék szinesztéziában. Akkor csönd lenne, rémisztően nyugtató csönd, nemesen egyszerű feketeség, bársony simogatás: sötét megvilágosodás, ahogy megszűnik minden külső hatás.

Ah, mit nem adnék olykor, ilyenkor ezért ... Vakságot, süketséget! Csak tapintani akarok, ujjbegyeimmel mohón motozni a semmit! Érezni akarom a visszaható csiklandozástól, hogy végre egy kicsit csak én, magam vagyok! Ne buzeráljatok ... !

A bejegyzés trackback címe:

https://muszajdzseki.blog.hu/api/trackback/id/tr732586328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.