Undor
2011. április 04. írta: ..::eGo::..

Undor

Fojtogatva érzem magam, mintha undortól zavaros, lavórnyi lábvízbe taposnák a fejem - ahogy a fekete ódonság sarát ellenkezés nélkül nyelem, öklendezve levegőért kapkodok, de nem, nem, nem kapok.

Soha, semmi sem változik, vagy mindig, minden ismétli önmagát - ez lenne a nyugalmas tökéletesség?! Zagy, mely körém ülepszik, egyre keményedik a szüntelen taposástól, s magába zár, akár a kátránytó az űzött vadat. Elsüllyedek a másoktól függők mocsarában, ahány kar nyúl felém, annyi taszít bele egyre mélyebbre.

Miért vették le vállamról a megoldások terhét, megfosztva identitásom útjainak hangos pofonjaitól? Miért kételkednek önállóságomban, s röhög pofán mindenki, hogy fogalmam sincs az életről? Pedig talán pont én tudok többet mindenről, csak sosem kérték ki a véleményem semmiről.

De meddig lehet gurgulázni a fekete levesből? Hol az a pont, ahol az undor még nem válik görcsös öklendezéssé, ahol az ember még nem gyűlöl meg maga körül minden pásztorkodni vágyót? Talán eljött már ez a pont, talán csak most fog eljönni, de érzem, hogy közel jár.

A bejegyzés trackback címe:

https://muszajdzseki.blog.hu/api/trackback/id/tr912798303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.