Pádám, pádám, pádám
2011. május 12. írta: ..::eGo::..

Pádám, pádám, pádám

Egy hang kísért nap-éjen át,
Mely poklot és mennyet megjárt -
a múltból jött, akár csak én.
Szól zenekar, száz hangszer él.

Már éreztem, megőrjít menten
és akartam tudni okát;
de hiába él a szó bennem,
a hang mindíg szavamba vág,
őrjítőn hallom tovább!

Padam ... padam ... padam ...
E hang árnyékként rohan velem.
Padam ... padam ... padam ...
Szívem üt és én emlékezem...
Padam ... padam ... padam ...
Gúnyol bántón és fölényesen -
űzi, hajszolja emlékek vad hadát,
a hang, mely múltamba lát.

Hány szerelmed volt? Nem kevés.
Sorsod az emlékezés.
A hang mondja: miért nem tűrsz?
Hisz múltad mint emésztő tűz.

A húsz évem pergő dobverés,
mind szerelmi komédiák!
Az életem sosem lesz egész,
egy kavargó, zilált világ,
Mert a hang közbe kiált.

Padam ... padam ... padam ...
Csupa "szeretlek" utcák kövén.
Padam ... padam ... padam ...
Csupa "örökké" ősz küszöbén.
Padam ... padam ... padam ...
Csupa hazudott, nagy vallomás.
Engem újra az utcára hajt e hang ...
Miért ne? Hisz nem lettem más.

Őrüt zaj, mely az agyamba vág,
hozza elém az árnyak dalát.

Padam ... padam ... padam ...
Látnom kell újból mindazt, mi bánt;
mert a hang, melynek ritmusa őrjítő:
egy szív, mely kong, mint a kő.

A bejegyzés trackback címe:

https://muszajdzseki.blog.hu/api/trackback/id/tr42899128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.