Ó, tőr, rideg pengéddel légy most enyém,fémes kezeddel érints meg, markolj belém.Szívem ütemtelen halkul, fájdalma mély,húrjain sosem szólt, keserű dalt zenél.
Mi egykor még büszke fémként csillogott,rozsdás, nyikorgó húr csupán, megkopott.Ó, tőr, szüntesd meg kínzó fájdalmamat,szakítsd el…
