Lélekvesztett porhüvely vagyok, savtalan patron - egy üres böfögés, csupán. Valamikor azt gondoltam, hogy egyszer kell csak megtalálnom magam az életben, de minden nap berecseg a hangosbemondómban: ki vagyok én, mi vagyok én? Nem ismerem ezt a rendezvényt és bárhova lépek, unott-szürke pofákra nyílik belőlem a hangtalan mondat: Ö ...! Aztán leengedem lankatag mutató ujjam, senki nem mondhat újat:
Ki vagyok én, ha nem a senki?!
