Az érzés, hogy üres vagy, nem több egy elhagyatott szobánál, amiben visszhangzik, hogy mindenedtől megfosztva magadra maradtál. Minden halknak hitt lépted és sóhajod durván tör rád, akár egy démon az árnyak világából, s mégis reménnyel nyúlsz felé, amíg az őrület magával nem ránt. Évek telnek el…
