Hazugsággal kell, hogy álmatlanságot űzzek; a tegnap ízét a számból. Mosolyom egyre kócosabb, elfeküdtem tekintetem a gondolatok oltárán; a valóságot nyúzott ráncok közt írják ... ugyan, ki olvassa már ... Oly zavaros, hogy én is csak átfedéssel mesélhetem, mely redőt, mely érzelem varrta rám.
Még szól a singer, de halkulóban már ...
