Nem ott kezdődik a gyermeki szív fájdalma, amikor elveszik féltve őrzött játékával együtt minden egyes pótolhatatlan, gondtalan percét ... hanem ott, amikor könnyeiből felnézve mindössze csak azért leli nyugalmát, mert rádöbben, hogy nincs már aki megvédje, eltűnt a család, s vele együtt a barátok, hátra hagyva megannyi fájó emlékkel egy üresen tátongó szobát; az életét, amit élnie kell tovább.
Nem ott kezdődik a csöndben úszó magány, amikor a hiú, fiatal lelket egyedül hagyva megérinti a szeretteit magával ragadó sötét halál ... hanem ott, amikor a végzet véglegességét mindössze csak azért érti meg, mert rádöbben, hogy csupa csalódásból áll az élet, hiába simogatja reményteljes, könnyed szellő, a jóval együtt járó rossz mindig eljön, s azt az egyet se tudhatja biztosnak; az életét, amit élnie kell tovább.
Nem ott kezdődik a hős szerelmes csalódása, amikor szíve örök választottja a bujaságért minden közös pillanatuk szentségét feladja ... hanem ott, amikor szerelmét csak azért tudja békével, harag nélkül a felejtés útjára elengedni, mert rádöbben, hogy hiába ontaná érte vérének utolsó cseppjét is, nincs elég ereje feláldozni azt, amiből csak egyszer és egyetlen egyet kapott; az életét, amit élnie kell tovább.
