Könnyed repülésre vágytam egykor,
De csak zuhanok, érzem rabjává válok.
Megszűnni kéne, mert függőségbe hajszol,
Eufória, - ennyit ígér, ha hozzám szól.
Eszemet veszi a kínzó-gyötrő vágy,
Légy enyém, s tiéd leszek, - mondd, mire vársz?!
Testem remeg, újra érezni akarom,
Ölelését lázasan keresem-kutatom.
Tudom-tudom, nyugalmam nem lehet,
Míg magával nem ragadja lényemet.
Nem érdekel más, csak az aranyló fény,
Mi vénámba marva gyorsan szívemhez ér.
Vakmerő vesszőfutás ez a nirvánába,
Hogy elhagyja testemet könnyekké válva.
