Néha meghasad a haldokló ég alja, vöröslő cipzár fut végig rajta, mint varosodó szívemen a fájdalmak helye. Éjszaka - hullámzó érzelmek vad tengere, ha csak egy pillanatra is elrévedek, magával ragad a félelem. Buja zöldek suhannak el előttem, akár a körhintából nézett valóság-filmeken; lelkem…
Ez a világ tele van jelentéktelen emberekkel. Üres fejű média-zombik lézengenek a szélrózsa minden irányában. És akkor, bekerül egy parányi porszem a gépezetbe, ami mindent megváltoztat - új szelek fújnak. Arccal fekszel bele illatába, bódulattal szívod magadba szavai üstökös-csóváját; üüühm ahhh.…