Utolsó emlékképem egy szentül meggyőződés volt, egy erős hit, akarattal, aztán gyengeségben úszott minden, mint a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés áldozata, saját vérébe dermedve. Nem volt tajtékzás, sem szívem elhaló ritmusára lüktető spriccelés - artériát ért döfés -, csak lassú, unottan csodálható kivérzés.
Most itt ülök, s remegő tenyérrel söprögetem össze az alvadt darabkákat magam körül.
