Az álmatlanság kóros ostora hasít rajtam végig, ha nélküled kell megosztanom helyemet a semmivel, s megragadni, mint gázbuborékra fújt matériát, gyúrni belőle egy te meg ént, hogy együtt legyünk valami mássá, ami sosem volt, sosem lesz, csak az éppen mostban él, pillanatról pillanatra roppanva, akár…
