Nézd, talán nem kis büszkeséggel mondhatom el, rengeteg gátlásomat vetkőztem le az elmúlt két év alatt, de még mindig azt gondolom, hogy az lenne az igazi, ha a Moszkva tér kellős közepén egy kiszuperált tanyasi pottyantós budiból nyúlkálhatnék ki szarás közben az emberekért, pusztán közvélemény kutatás céljából. És megkérdezném – Iszol te eleget, öreg harcos? -, mert olyan szarul nézel ki, mint akinek nem jut elég szeszre, annyira kevés a segély, vagy épp rabszolgásdit játszik valamelyik multinăci virágzó gyapotültetvényén, ahol még vizet inni sincs idő – hát ugye, elvtársak, fő a miliő. Kíváncsi lennék, hányan mondanátok legyektől hemzsegő pöceszagban izzadva a szemembe, hogy romlott a közlelki egészség, mert nem ihatunk eleget, öreg harcos?!
Hallgat mind, aki szomjazik valamire, mert a lófejtörzsfőnök mindent lát és oh, uram irgalmazz, ha majd az ültetvényre se lehet már kimenni; hobbiból!
