Haldokoltam a tudattól, amikor negédes tekintetemet csak pajszer segítségével tudtam betessékelni a gyorskapu grandiózus fesztávolságán – jahj a büszkeségem, mekkora király vagyok, istenem; a sok ostoba, hogy hajbókol, hogy szalutál, akurvaéletbe, mekkora király vagyok, istenem.