Könnyű eső záporozza életem perceit; könnycseppekké válva arcomon. Simogatása lemossa maszkomat; az út vas porát ... megmutatva bensőm kicsit beteg, de igaz mosolyát. Egy ferde, biztatásra váró vigyort, mit Te festettél álarcom alá, titokban. Hisz féltem nevetni, mert mohón lopná a világ boldogságomat, de most itt vagy, hogy vigyázd és szebbé tedd pingálmányodat. Egyszer, ha majd nem fested tovább, új eső jön könnycseppekként elkuszálni arcomat.
