Amióta az értelem pilácsa felgyúlt bennem, a metafora különös, akár könnyen félreérhető játékát űzöm. Egyetlen céllal: olyasvalamiben elrejteni önmagam, amit a lehető legkevesebben értenek meg ... ez az én maszkom, alatta minden titkom; legyen szó csattanóról vagy komplett szerepről az élet színpadán ...
Alteregók erdeje - burzsoá köcsög, festett bohóc, elmebeteg virtuóz, porcelán arcú lány, tépett madár. Mind én vagyok, belőlem származik, érzéseim által kelnek életre. Sokszínűségükből fakadóan soha sem vártam el, soha sem kértem, hogy bárki is megértse mi zajlik bennem. Nem lehet kérni, hiszen erre születni kell: tébolyult lélekként, akit mindenki másképp ismer.
Beteg?! Annak, aki nem éli meg ... én élvezem; csak egy metafora, különös és olykor kegyetlen metafora, mely: "Bennem él és fogva tart, de biztonságot áraszt, mert tudom, hogy ez én vagyok.".
