Ha létezik az a kő, melyet elhajítva visszatér, hogy porba döntsön, adjátok kezembe. Szélnek eresztem, békés madár lesz az égen, szemeim sziporkázva kísérik el a messzeségbe. Tehetetlensége rabul ejt, mint őt magát a gravitáció; ellenállhatatlanul magával ragad. Ahogy visszaszáll, szíven talál, akár a pisztolygolyó, mi kiöli az élet örömét és fájdalmát.
