Állj! Ki akarok szállni! Állítsátok meg ezt a kibaszott világot, hadd dermedjen jéggé körülöttem minden! Egyedül én akarok tovább forogni, haláltáncot eljárni!
Ordító lélekkel kihányni magamból mindent, ami belülről mar és éget, táncolni, pörögve, gyorsan-gyorsabban ... gyerünk, ne állj meg, most ne! Dühöm dobbantson a dobbal együtt, törjön fel a jég kristályokká! Dobbants! Dobbants! Remegjen meg a világ a bennem lévő erőtől, törjön ki, törjön fel, legyen porrá körülöttem minden! Legyek árnyék, legyek forgószél, legyek tomboló tornádó, karjaim kavarjanak fel minden szilánkot! Szórjam szerte széjjel, legyen belőle átkozott fájdalom, legyen belőle só a szemetekben, érezzétek milyen erős a bennem lévő fájdalom! Legyek én is szilánkokká, hadd marjalak titeket én, hadd marjam vissza, amit ti martatok belém, ti mind, akikből áll a világ! Hadd csitulhassak el, hadd haljak el bennetek érzéseim súlyát örökre rátok hagyva! Egy tánc, csak ennyit kérek, hadd tombolja ki magát bennem-belőlem a lélek, tapossa ki belőlem az érzéseket!
Fáradt vagyok, kimerültem, hadd legyek én is egy elhaló élet! Hadd essek össze, hadd temessenek be pelyhekként visszahulló hamvaim, hadd ébredjek majd fel belőle egy jobb világban, ahol talán ti is tisztábban láttok ...
