Elvakít a külvárosi idegen sötétség, vértől vöröslő szemmel misztikus lényként látom a csillagokkal teli eget. Felgyorsult körülöttem a világ, s ha salakból krátereket hajíthatnék a Holdra, szívizom-húrjaim parittyakőként zúdítanák érzéseim. De ehhez a gondolathoz meg kellett állnom egy pillanatra ... minden elszáguldott mellettem, amit eddig ismertem - megnyugodtam ... nem kell többé menekülnöm előle; nem hat rám, mert fényévekre van tőlem.
