Ha tudnád, milyen dühös vagyok az emberekre, az egész elbaszott, bűzlő-mocsárként rohadó világra. Két kézzel tapsolnám porrá a Földet minden rajta élővel együtt. Mennyire utálok és mennyire imádok élni, bele tudnék dögleni szélsőséges érzelmeim viharába. Érezni, ahogy a lélek belülről tapossa-tépi szét a testet az élettől kapott undorával. Gyűlöli, levetni kívánja láncait, mint elvárások által megfeszített Prométheusz a Kötelesség-hegyén - de bűnhődnie kell szabadság-vágya miatt.
