Úgy facsargatod a szívemet, mintha emelkedett pillanatodban görcsbe taposnál egy alumínium dobozt. Csak semmi fájdalom, mindez könnyed és légies, hogy látsszék rajtam a megérintés. Recsegve levegőért sóhajtok, de az elemi ösztön semmit sem ér: magatehetetlen izomgörcs egy kőkemény aszfalt közepén.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
