Öklendezni, bokákolni, öklömet torkomra nyomva okádni a tettekre képtelen kétszínűséged láttán. Csak ennyit érsz, csak ennyit váltasz ki belőlem, egy retorz kielégülést Lucullus függönye mögött. Saját szarodat etetted meg velem, mintha az én saram volna és boldog áhítattal nyeltem-faltam. Hittem…
