Paradicsomos mártásban érlelt papírra diktálni magamat egy babzsákos gangon ülve csak leemelő nihil, képtelenségbe fülled tőle agyam: szúnyogok lágy ölére olvasztó aszfalt-meleg, zöldbe mártózó kék délibáb és kötélen ringó lepedő-akrobaták a szélben.
Rozsda rágta korlátok közé csúszva az értelem…
