Mint istenfelettire egonizált alak, némaság leplébe burkolózva lépkedek köztetek, s nyomomban pernyévé hamvadó indaként bomolnak az állatiasságot körülvevő ketrecek. Ujjaim alól a pokol fekete lepkeraj képében szabadul fel: bomló bűz a vértől izzó virágok illata, elhaló halálhörgés a pusztulás…