A házasság szentélye manapság az elmeroggyantak áldozati oltára. Gondolj csak bele: ez az egész ceremónia olyasmi, mintha életed hátralévő részére bevonulnál egy gombokkal tarkított gumiszobába. Csatok elszakíthatatlan kötelékével fogadsz hűséget önmagadhoz, amit az a bizonyos Shakespeare is több mint négyszáz éve hirdet. Ahhoz az önmagadhoz, amit birkaként kopasztanak meg egy villanyborotva segítségével, hogy lágyan a halántékodba baszkodó áramütéssel stimulálni tudják minden érzésedet és gondolatodat. Önfeledt boldogságodat pedig képzelt riportként éled meg egy Woodstocki fesztiválon és hiába döngeted magadat a falakon, nincs az az élettől kapott pofon, ami visszahozna a valóságba.
