mint valami
bűverejű gyémánt
narkót,
ajkamból formált
szívószállal szippantom
magamba, s
forrósága gyönyöröket olvaszt
ízlelőbimbóim
cukor-
aszfaltjára.
Könnyeddé válik
az arany köntösben
izzó lélek,
könnyeddé válik
minden, én is,
ha vele zuhanok,
majd a pokol
tüzével égek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
