Nem is lesz, nem is volt titok, hogy az vagyok, ami – katatón mutatón fénytelen árban úszó lélek: ellátva időtlen, megfoghatatlan, felfoghatatlan egyéniséggel. Nem tudjátok rám húzni a társadalmi bélyegekkel tarkított lepedőt, hogy ütleggel verjétek belém az oly nagy becs-titokban tartott etikátlanságotok. Nem, nem és nem, nem ragaszkodom semmihez, csak a leköpdösött lelkiismeretemhez – hiába tanították, hogy hasaljak le, ha a tűz- víz-repülőben a kapitány repcsit kiállt, én akkor is, csak azért is üres tekintetű homlokomhoz szorított kézzel fogom bámulni a magas röptűnek szánt szőnyeg-bombákat.
Aszkéták, elmentek ti a picsába!
