Ismerek valakit, aki felemelő könnyedséggel alkalmazza a következő mozdulatsort: - Nézd! – majd ujjával és tekintetével egyaránt a vállára mutat, hogy meszes közönyét kifejezve megrántsa azt. Bámulatosan szarja le a világot, miközben mások belegebednek kordbársony bőrükbe: középszerű elegancia, feszes fegyelemmel. Ha csak egyszer is, de megsúghatnám, hogy kurvára nem érdekel ez az egész, hogy hidegen hagy és amúgy, tudtommal, neked nem osztottam lapot.
Ha érdekelne kicsiny szájad tátogása, nem idézném a csittegő reklámot, miszerint ennek most, vége.
