Ha ma, én lehetnék John Dillinger, csak bekenném magamat barna cipőkrémmel és mindössze egy fogpiszkálóval a híjas fogam közé szúrva rabolnám ki az államkincstárat, s ha be is zárnának csínytevésért, meghatottságomban csak egy Csillagközi Kalauzt adnék ki, fogvatartottaknak. Mert aki telepi a telepin, annak minden nap ingyen van Isztambul, ahol rozmaring szagú cigány kelteget hajnali énekével, mint valami mecseti bülbül – a Müezzin; hogy Devllah vinné el apádnak a lekit, te gácchi. Ahogy zsenge gyerekszar szagú anyukák édelegnek a kasszában egy erőltetett vigyorért a kölykükre, mintha kötelező lenne gügyögni egy szőnyegpatkánynak, pedig a valóság kutyahúgyos pásztortáskáért áll sorban lenn az uniós pénzből kövezett téren – amikor Pandora kinyitja szelencéjét és elszabadul a pokol; amikor gyün a segíly. Ez az aprópénzes negyed, itt káfonyáért szopnak a standon, amíg asszimilálódik a madzsar: izomtrikó, teliszart jogging gatya, s csak egy a lényeg tesókám, a szotyolát, azt ökölharcban jól szoríjjad!
Szoszi Devla, na mi a fetva?
