A retardáltság meleg ágya nem igazán szül intellektuális vérbajt – kétségtelenül magamra ölteném vele Mária Magdolna szajha szerepét, Beluccit megvető bátorsággal, súlyos kövek suhogása alatt. A végeláthatatlan bazmeg és fasz erdejében vígan elfér egy rohadj meg, netán egy kurva anyád, az elmész a picsába pedig már-már kecses siklással ér célba. És a füttyögés, a kibaszott füttyögés, akár egy löszig lerészegedett kocsis, amikor meglátja az imént magatehetetlenre kövezett szajhát – hah, potenciális jelölt egy kis orális-verbális erőszakra. S csak néz, néz mérhetetlen értelmű szemekkel, potyogó írmagú, buksza szájjal röhög bele a képembe – höh, höhö, höhöhö – ettől rögtön megérzem a szürkeállományig hatoló agyfasz langymelegen csapkolódó heréjét a tarkómon - ich habe migräne!
