Itt ülök picsamesztelen és töprengésem permanens témája, hogy „imádom a szép dolgokat, a hálószobám csupa pamut, egy ló is megfulladna benne, és én szeretek fojtogatni …” – ugyan, ki gondolná!? Borsódzik, az a hihetetlen mennyiségű nyál a számban, amikor friss húsok kacarásznak össze képzeletemben a vén kéjencre nézve –
még hogy én, még hogy tennap!
