Éjjelente neccharisnyás combjaikkal fojtogató lidérckurvák ülnek a mellkasomra, hogy vonaglásukkal addig passzírozzák belőlem a lelket, míg saját döglegyeimtől hemzsegő levegőért nem hüppögök, akár egy asztmás kisgyerek a penésztől virágzó kriptában.
"... hogy Te is lásd, Nyina, milyen az álmok pórázán égni el."
