Miközben gondolataimat grafikus dimenzióban fehérlő lapra vetem, ujjaim könnyed keringőt járnak a parkettet alkotó billentyűzeten. Negyedekben követik elmém parancsait, a karakterek homályosságát minden egyes lépéssel érezhetővé teszik; láncolt gyöngyszemekként szülnek ködből ihletet. Testet ölt, mit csendben világszemléletté gondolt ki a magány; a betűkből kép lesz, melyet retinád fest meg neked, s a vonások számával lényegtelenné válik a miért, csak az számít, hogy érezd és élvezd az alkotás művét.
