Kopott padláslépcsőn nyomok csoszognak lassan felfelé. Nyikorgó csapóajtó vágódik a gerendákon elnyúló lécekhez. Felszusszan a régi por, útra kel a törött cserepek alatt beosonó napsugárban. Lassan kavarog, elnyújtózva élvezi szabadsága múló pillanatát, hogy megpihenjen egy lehangolt zongorán. Billentyűire a képzelet ujjbegyei festik rá hangjegyekként egy fájó emlék dallamát. Apró kalapácsok érintik a remegő húrokat, hogy mint neuronok ezrein, végigfusson rajtuk az indulat. Egy halk sikolyt adva ki, mit fogva tart a pillanat ... a múltban, amikor egy egész világ omlott össze.
