Felébredek, üres vagyok. Nincs hang, nincs szín, sem illatok. Kereslek, magam mellett, de nem vagy ott. Valami mégis, halkan és félve dobog. Szívem mélyén egy apró titok. Csendre intem, nem hallgat el, hozzád suttog. Kezembe zárom, megnyugtatom. Ha eljön a perc, tied lehet, remélem, szeretni fogod.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
