Lennék démon álmaid ködben úszó révész hajóján, éjsötétből szemed fényébe kúszó csuklyás égi-szökevény, a magával-ragadó. S te lennél-e ujjaimon függő, tehetetlen marionett a lélek ugróiskoláján – emberből gerinctelen féreg?! Vonszolva ranglétrázgatnálak kényem-kedvem szerint, mint ártatlan kislány az örök mosolyra faragott arcú gurulós-hernyóját: undor és megvetés feszítene közénk távolságot, ahogy ezer-térden, megvezetve kúszol utánam. Bárgyú tekintettel hinteném el előtted a remény morzsáit, hogy játszhatsz velem, hogy te játszol velem, míg aberrált szemvillanással meg nem rántom zsinórodat, s öntudatlan mámorban földhöz csapkodva döngöllek az élet valóságába - megszédített kétszínűség.
