Ha már a maradandó sérülésekről beszélünk, az én seggem biztosan azt szenvedett el, amikor piros pozsgásra nyalták, mély-rotációs nyelvmozdulatokkal: leróva tiszteletüket isteni hatalmú tudásom felett és én csak álltam, álltam ott a kibaszott esőben, tajtékosra tapsoltatva magamat, mint Napóleont a dicső nárcizmus oltárán – oh, én csodálatos.
Kvázi-fenoménnak lenni … maga a teljesség hiánya.
