Lélekmorgó
2013. április 24. írta: ..::eGo::..

Lélekmorgó

Le szoktam ültetni magamat az alacsonyra fűrészelt lábú ágyam szélére; hopika. És persze leülök magam mellé, mert egy test és lélek vagyunk mi ketten, aztán elkezdünk beszélgetni, valamiről. Az élet nagy dolgairól, amik egyre jelentéktelenebbnek tűnnek, ahogy elhatalmasodva önmagukba roskadnak, akár…

süti beállítások módosítása