Az igazán magányos ember sosem érzi magát egyedül, mert tudja, hogy ez csak egy állapot, a lélek fantom fájdalma, mely az idő haladtával szépen lassan átalakul, bölcs és hallgatag önismeretté. Ám ez a hamis fájdalom azbeszt szarkofágba vonja a szívet, apránként kiölve belőle…

Tudom, tudom, egy dekadens fasz vagyok, mondanod se kell, nagyon is jól tudom! De meg kell osszam veled, nincs annál fantasztikusabb érzés, amikor tövig belemászok egy rózsaszín picsafejbe és szép lassan magatehetetlenné kúrogatom. Látszik a homlokredői rendellenes gyűrődéséből,…

mint valamibűverejű gyémántnarkót,ajkamból formáltszívószállal szippantommagamba, sforrósága gyönyöröket olvasztízlelőbimbóimcukor-aszfaltjára.Könnyeddé válikaz arany köntösbenizzó lélek,könnyeddé válikminden, én is,ha vele zuhanok,majd a pokoltüzével égek.