Folytonosság övezi napjaimat, mint végeláthatatlan préri szelében a ringlispil, jómagam már csak unottan hányok, rebbenéstelen szemmel, artikulálatlan szájjal, de annál több belevetett gesztikulációval … faszomat mOáÁááOáÁáá! Közönyösség terül el alattam; érdektelen körívet írnak le a szinkópaszerűen kinyíló esernyők, hogy bágyadt bugyogással vessék le magukról a belőlem hangtalan áradó, túltelített érzelmi undort.

Túltelített zsírsav vagyok, a halmozottan ártalmas.