"Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre" ... szemem lassan utánad réved az ismerős mélybe. Csak egy vagy a sok közül, akiket pokolba taszít az ég ... hiába az ártatlanság, hiába a szent beszéd. Nincs hős, nincs megmentő, sem Isten, mégis hiszel és bízol a mindenek fölöttiben. Térdre rogysz, mert tudod, hogy vétkes vagy ... kezeidet imára kulcsolod, mert köt még téged a remény ... tekinteted a magasba könnyezed, hogy lássák, bánod minden bűnödet ... s ősi sorokat mormolva várod, mintha bárki is figyelne rád, hogy valaki majd segít neked. De nem tekint le senki, nem szólnak hozzád, nem érint keze senkinek ... nincs angyal, hogy vigyázza kósza, megtört lelkedet. Magad vagy a sok közül, hogy lábra állj és jövődbe léphess .... hogy ökölbe szorítsd kezeidet és elveidért küzdhess ... hogy tekinteted magadba szálljon és bensődet megismerhesd. Mert nem létezik az, amiben mindig is hittél ... csak a sors, hogy kezedbe véve irányíthasd a dolgokat ... és az akarat, hogy elgyengültként térdre hullva újra kövesd az utad.
