És most képzeljük el társadalmunkat egy kifeszített közönséges cérnaszálon menetelő hangyabolyként: sün-sün-sün-sün, sün-sün-sün-sün, sün-sün-sün-sün. Élen a főkolompos, ő tudja merre tartunk, a csőcselék pedig vakon követi. Kinek jut eszébe egyként jellemezni magunkat, miszerint a fejünk után megyünk? Egy megy a hülye feje után, a többi hülye meg az előtte lévő segge után. Nem bűzlik ez a rendszer? Nem halljátok a nyekergő cérnaszálon, hogy egyre magasabban szól a sün-sün-sün-sün? Nem, hiszen nem lát, nem hall, nem beszél, csak baktat a segg-fej után, s akkor jut majd eszébe körülnézni, ha átért a kolompos, s cérnástól leszakadt a raj.