Aztán egyszer csak alattomosan közénk kúszik az ősz. Súlyos, vállakra tapadó esővel siratja el a napégette lombokat - lucskos lábnyomokká, cipőtalpnyi rothadó világgá lesz minden. Sárosan siető léptekkel kavart mardosó-só széllel szórja széjjel a fakó napsugárban oszladozó, lehangolóan zizegő…

Ahol a nap és a hold vöröslő csókot vált, ott új idők szelét nyeli le a tengerek istene - ez Boszporusz. Fülledt éj után felhőként dagadó vitorlák légies erőket szelídítenek meg; keleti fényt simogatóvá téve a müezzin hívogató énekében. Szűk utcák fűszeres porában szárnyal végig a gondolat, s…

Úgy facsargatod a szívemet, mintha emelkedett pillanatodban görcsbe taposnál egy alumínium dobozt. Csak semmi fájdalom, mindez könnyed és légies, hogy látsszék rajtam a megérintés. Recsegve levegőért sóhajtok, de az elemi ösztön semmit sem ér: magatehetetlen izomgörcs egy kőkemény aszfalt közepén.