Majszos szakállú pillangók basznak kaktuszt termő szívemen: nyögve nyalogatják szúrós virágaim harmatos nedűit. Ilyen az a csökönyös pillanat, amikor megpróbálom elhinni, hogy a boldogság létezik, ám az élvezet valahogy mindig fájdalmas, - örömtelenek a bennem gördülő gyönyörök. Mintha lábakkal hajtott malomkövek közé vetnék neuronjaimat; csilliárdnyi szinapszis jajdul fel egyszerre. Olyan görcsös ez az egész … érezni, ahogy az idegeim porrá őrlődnek.
